Őseink már vándorlás közben is könnyűszerrel hozzájuthattak a gabonához, amiből úgynevezett bozát készítettek. A boza búzából, kölesből, árpából, vagy ezek valamilyen kombinációjából készített és főzött ital volt, amely alacsony alkoholtartalommal rendelkezett. A recept igen egyszerű volt, a gabonát kövek közt megőrölték, ezt bőrtömlőbe tették és vízzel vegyítették, majd forró kövek segítségével melegítették. Ezután jöhetett a komló, amivel felforralták, és már fogyaszthatták is szokásos italukat. Az igazi sörgyártás azonban csak később kezdődött.
Az első irat, amely sört említ, 1152-ből származik. A 14. században számos háztartás készítette otthon söreit, a későbbiekben pedig a kolostorok is elkezdték átvenni az ital készítését, ami által külön sörcsarnokok nyíltak meg. A céhek kialakulásával külön csoport foglalkozott a sörök gyártásával. Ezek után az Árpád-ház kialakulása hozta meg a változást. Kizárólag az főzhetett otthonában sört, aki földtulajdonnal rendelkezett, ezt nevezték serjognak. Aki ezen joggal rendelkezett, szabályos keretek közt végezhette a „sörlajtolást”, és őket illette a „sernevelő” címke is. Külön figyelmet szenteltek arra is, hogy egy új kolostor alapítása során az egyház berkein belül legalább egy sernevelő is legyen. A 17. századra már számos helyen folyt a sernevelés, területenként tucatnyi sernevelde működött. A sörlajtolás joga egészen a 19. század közepéig tartott, ami után az 1840-es évektől kezdve már bárki árulhatta és importálhatta söreit.
Az első magyar serfőzdét 1687-ben alapította Proberger Jakab, ami az Első Pesti Serfőző Ház nevet viselte. A magyar sernevelés azonban hatalmas visszaesést tapasztalt a Rákóczi-féle szabadságharc után. A bebörtönzött sernevelők serfőző házai rövid időn belül összedőltek, így egy időre véget szakadtak ezek a tevékenységek. A legközelebbi felvirágzása az iparnak a 18. század végére és a 19. század elejére tehető. Ebben a korszakban ugyanis sörhiány lépett fel, amiknek a céhek már nem tudtak eleget tenni, így 1813-ban két új serfőző házra adtak engedélyt, hogy a magyar nép továbbra is élvezhesse az alacsony alkoholtartalmú italok fogyasztását. A későbbiekben sem álltak le az építkezések, és újabb serfőzők alakultak, amiknek köszönhetően Pesten kívül Budára és Óbudára is eljutott a nemes ital.
Napjainkban a legtöbb helyen járva a sörválaszték széleskörű kínálatát szemlélve ráakadhatunk igazi kézműves sörökre is. Ezeket sokan szívesebben fogyasztják, mint a jól ismert bolti márkákat, ezért is mindenképp előnyös lehet a helyeknek ezen sörök beszerzése és árusítása. Sok más tényező mellett, emiatt is érdemes ellátogatni a Spílerbe, amely Budapest belvárosában színesíti a Gozsdu udvar vendéglátóhelyeit.
A Spíler nagy hangsúlyt fektetett italválasztékában a csapolt és palackos sörök mellett a kézműves termékekre is, így mindenki ízlése szerint válogathat belőlük. A Tiltott sörök címszó alatt kipróbálhatjuk a Tiltott Csíki Krémsört, esetleg a Csíki Barna Sört. A Békésszentandrási sörfőzde kínálatában ízesített söröket kóstolhatunk, legyen az a sokak által kedvel meggyes sör, vagy Szent András Könnye fantázianevű ital. A Horizont sörfőzde jóvoltából választhatjuk a Double Gentle Bastardot, a Hazy Queent vagy esetleg a Rebel Berryt, a Pannonhalmi Főapátsági Sörök közül pedig a Pannonhalmi Tripel vagy a Blonde kerülhet a kezünk közé. Végül pedig a Firstcraft Beer választékán gondolkozhatunk el, melyek közt olyan különlegességeket találhatunk, mint a Voodoo Ipa, az Imperial Stout vagy a Belgian Witbier.
Hosszasan kell visszautazni az időben, hogy elérkezzünk a sörtörténet legelejére, azonban egy olyan frissítőről beszélünk, amely generációk kedvencévé vált akkor is és most is. Legyen egy meleg nyári nap, vagy egy hosszú nap utáni pihenés, a kézműves sörök sosem okoznak csalódást, a Spíler pedig biztos nem fog csalódást okozni senki számára.